Greyfriars Bobby...

Egyik szabadnapomon nézegettem az interneten milyen filmet töltsek le. Véletlenül ráakadtam a Kutyahűség című filmre. A tartalmát elolvasva rájöttem, hogy egy kutyusról szól, akit Bobbynak hívtak és itt élt Edinburgh-ban és róla készült a film.
A történet:

Bobby története

Bobby emlékműve

Talán a leghíresebb terrier a világon egy “Szürkebarát” Bobby  névre hallgató eb, akinek az ember iránti hűsége legendává vált.
Bobby gazdája egy John Gray nevezetű férfi, aki a Greyfriars nevű kerületben lakott a skóciai Edinburgh-ba,  feleségével, Jess-el és fiával, úgy 1850 körül.
John bizony kemény földműves munkával kereste a napi betevőt, mi tagadás nem túl sikeresen.
Így aztán a 40. életéve környékén a mi Johnunk úgy döntött, hogy megreformálja szegényes életét, s csatlakozott a  szerveződő helyi rendőrség tagjának. John aztán úgy gondolta, unalmas egyedül koptatni a macskaköves utcákat járőrözés közben, így 1856-ban magamellé vette Bobby-t, az éppen aktuális, Skye terrier fajtájú házőrzőjét.

A Skye Terrier közismerten bátor és hűséges kutya. Az Isle of Skye és a Hebridák nevű szigeteken tenyésztették ki őket, ahol vadászatra hasznáálták, vizen és földön egyaránt.
Járőrpárosuk naponta rótta a várost, és rendszeresen megszakították utjukat ugyanannál az étteremnél, nap mint nap., A párost jól ismerte az egész város, hozzátartoztak Edinburgh képéhez.
Az egyik kemény télen aztán, John egészsége megromlott, egyre nehezebben viselte a zord időjárást, s két évi közös szolgálat után, 1858 február 15-én John elhunyt tuberkolózisban.
John-t a városi köztemetőben temették el, s természetesen Bobby is ott volt a temetési felvonulááson.
A következő napokban látták az emberek, hogy Bobby, nem tud elszakadni a gazdájától, és minden percét John sírjánál tölti.
Bobby nem hagyta magát elcsábítani a sírtól, hiába próbálkozotak vele az emberek.
Végül aztán James Brown, az egyházi kertész és a temetőőr készítettek neki egy házikót, ez lett Bobby otthona a következő 14 évben.
Régi hagyomány Edinburgh-ban a déli 1 órás ágyúlövés, amelyet a várból adnak le, régi hősök emlékére. Bobby mindennap
ebben az időpontban elhagyta őrhelyét, ellátogatott abba a kifőzdébe ahol John-al is megáltak őrjárataik során. Ott a kifőzdés adott neki táplálékot, majd visszatért a sirhoz virrasztani.
Máskor, igaz ritkán, elment a várba, ahol egy Scott nevű őrmester egyszemélyben volt a helyőrség, s aki szinte remeteként élte életét.
Hogy mi történt John családjával ebben az időszakban, arról nincs emlék, az Edinburgh-i polgárok viselték gondját Bobby-nak.
Természetesen szárnyrakelt Bobby hűségének híre, az emberek felkerekedtek messzeföldön, hogy saját szemükkel lássák a legendás kutyát.
1867-ben egy új törvényt vezettek be, amely tevékenységhez és engedélyhez kötötte a kutyák tartását.
Bobby-nak nemvolt tulajdonosa, elaltatás várt rá.
Bobby híre azonban eljutott Sir William Chambers Lord-ig is, aki Edinburgh prépost-ja volt, meglátogatta a kis terriert, és úgy döntött, hogy örökbe fogadja és kifizeti az engedélyt Bobby élete végéig.
Bobby kapott egy réz nyakörvet felirattal, amely így szólt:  “Greyfriars Bobby” 1867-től a prépost Úr védelme alatt áll.
Ez a nyakörv ma, a Museum of Edinburgh-ban, (Huntley Ház) van kiállítva a nevére gravírozott etetőtállal együtt.
Bobby 1872-ben, 16 évesen halt meg, gazdája sírja melett, miután John Gray halálát követően még 14 évig virrasztott. Tudni kell, egyházi szabályok szigorúan előirják kit lehet eltemetni a megszentelt temetőbe, így a kutya nem kerülhetett a gazdája mellé, így a temető egy eldugott zugába került.
1873-ban, Angelia Georgina Burdett-Coutts bárónő, a skót Kutyatartó Szövetség Női Bizottságának Elnöke (RSPCA) , és egy másik kutyabarát Bobby nyughelye fölé egy gránit szökőkutat emeltetett, amelynek a tetejére Bobby életnagyságú szobra került.
A szobor még mindig vonzza a látogatókat, ma is látható. A IV. George és Candlemaker Row találkozásánál lévő kifőzde is működik, Bobby életében a Traills Kávéház nevet viselte, melyet a tulajdonos Greyfriars Bobby Inn névre keresztelt át.
Greyfriars Bobby-t Edinburgh lakosai igen nagybecsben tartják, a város lakóinak a hűség és odaadás jelképe.
Sírját  naponta friss virág ékesíti.
Fejfájánez áll: Greyfriars Bobby – Meghalt 1872 január 14-én, 16 éves korában – Hűsége, odaadása mindannyiunk számára legyen tanulság.




Ez a történet nagyon megfogott, megnéztük a filmet Antival és amikor itthon voltunk szabadnapon, megkerestük az Éttermet és a szobrot. Mint kiderült többször elmentünk előtte már busszal.
De azért lefotóztuk és szerintem nincs túrista aki ne keresné fel.

Housekeeping Booling :-)

Az elmúlt héten Booling-ozni voltak a Housekeeping team dolgozói:-)))
A Hotelben járt a Dubai-i herceg. Kibérelte az egyik emeletet és három napot töltött Edinburgh-ban, illetve a Hotelben nálunk. Hozott két kutyát is, a folyosón futtatták őket. Miért is ne, mikor elmentek én kaptam meg az a szobát ahol a kutyák tartózkodtak. Először még nem tudtam, csak láttam, hogy mindenhol haj van. Mert akkor még azt hittem az haj. Csak azután esett le, hogy minden kutyaszőr...De minden!!!!!!!

És azért a Herceg egy szép kis összeget hagyott nekünk borravalóként, amit szétosztottak köztünk, illetve még maradt és abból lett boolingozás.Én aznap délután egytől dolgoztam este tízig. De a főnök úr elengedett hamarabb, így kilenc körül csatlakoztunk a csapathoz. Sok időt nem voltunk, mert reggel újra várt a munka,de jó volt.
Íme pár kép....

 Kathleen, Én és Anti :-) Kathleen egy filippinó lány, a Fülöp Szigetekről jött.

 Mellettem a főnököm, Ezequel, ő egy Argentín férfi. mellette Virág és Ilona, ő pedig egy Cseh lány.

 Agatha...Imádom!!!! Ő lengyel és nagyon szeretek vele dolgozni!!!

 Itt Mi vagyunk!!!! Imádom az Én Drágámat!!!!!!!!

Anti és Józsi...ezt meg kell beszélni!

 Szóval ez volt az az érdekes téma ..:-) Kipróbálták!

 Csoportkép.Oliver, Leticia, Heni, Liana, Alan, Józsi, Prosper, Mirage, Kathy, Tünde, Kamelie, Kathleen, Róbert.

Ilona, John, Amrit....a csajszi háttal a varrónő, aki épp gyesen van és a nevét sajna nem tudom :-) Bocsika!Vele sosem beszéltem, csak köszöntünk, már terhes volt mikor oda kerültem.

Hát ennyi. Itt a vége, fuss el véle.
Majd jövök....Pá-pá

Sziasztok!

Nem vesztem el, csak két hónap kellett ahhoz, hogy történjen is valami, ami ide illeszthető és szívesen olvassátok.Mert ugye csak tök unalom lenne, ha folyamatosan arról írnék, hogy reggel felkelünk, elindulunk a buszhoz, beérünk dolgozni, én kitakarítok 32 szobát a munkatársammal, a nap végére meghalok, elindulok haza, felülök a buszra, hazaérek, eszek, fürdök, beszélek a gyerekemmel és alszok...és kezdődik az újabb nap, felkelek....
Szóval ezzel senkit nem akartam untatni.

Visszatérve Magyarországról újra dolgozni kezdtünk.Tényleg kevés az időnk egymásra is, kevés az együtt töltött idő és amikor van egy-egy közös szabadnap, akkor azt igyekszünk tartalmasan tölteni. Ha az időjárás is engedi. De van, hogy ha készen vagyok a házimunkával, csak a jól megérdemelt pihenés van, filmet nézünk, lustizunk:-)

Május elején voltunk a Botanikus kertben mókust etetni, illetve átmentünk vonattal a Deep-sea world-be Queensferry-be. Ez egy akvárium, olyan mint otthon a Tropicarium. Egy kis kirándulásnak jó volt és legalább vonatoztunk. Ezt sem lehet összehasonlítani az otthonival, nagyon modern, korszerű, halk és gyors és kényelmes!!!!!

Szoktunk munkába menet kicsit hamarabb indulni és a Princess Garden-ben sétálni, ott is vannak mókusok, de nem olyan szelídek, mint a Botanikus kertben. Egyik alkalommal nem vittünk magunkkal semmit. Jött egy mókus, várta, hogy adjunk neki valami magot. Mivel nem volt nálunk semmi, csak mentolos cukorka, megpróbálkoztunk azzal.Oda ment Antihoz, megnyalta a cukrot, de ott is hagyta. Utána várta, hogy adjak neki én valamit....de sajna nem akadt semmi a táskában. Azóta nem megyünk arra üres kézzel:-)

Azóta nem történt semmi említésre méltó. A Hotel Full-on van, sok a munka.
De azért csatolok pár képet amiket készítettünk és a mókusetetésről videót ha sikerül.
Azért legyetek türelmesek, olykor jelentkezek:-))
Köszike!

Jó volna kicsit hazaruccanni...de nem tudom mikor lesz ez lehetséges:-(
Pusszantok mindenkit!!!!!!!!!!!!

Részt vettünk amikor a piranha-kat etették. Nem volt olyan nagy szám, mint a filmekben, de érdekes volt. Ezek jól lakottak, hisz naponta 3-zor kapnak enni a közönség miatt:-)
Na!!!Valamiért nem tudom feltölteni a videót, de később pótolni fogom!!!

Csatolok pár képet a Botanikus kertről is!
Ime:

Hosszú idő után:-)

Sziasztok!

Hosszú idő után újra itt vagyok.
Az igazság az, hogy nem volt idő és energia az írásra.Rengeteget dolgoztunk, amikor meg nem, akkor igyekeztünk feltöltődni. Nem olyan rózsás a helyzet, sok mindent meg kellett és kell élni.
Reggel elmentünk dolgozni, vagy Anti épp este, éjszakáig, és halálosan fáradtan jöttünk haza.
Volt amikor több napig voltunk itthon, akkor pedig igyekeztünk együtt tölteni az időt, mert egymásra nem sok jutott.
A karácsony is eltelt, a belvárosban pillanatok alatt felállítottak egy vidámparkot, majd csak január végén bontották el. Esett olykor hó is, de addig is tartott, elolvadt.
Januárban volt egy Amerikai csoport  Hotelben, egy hétig volt munkánk:-)
Februárban a rögbi csapat játszott itt a Városban és a Sheratonban szállt meg az egyik csapat, akkor is volt munka bőven. Egy hétig.
Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy én 4 hónap után kaptam szerződést, így nekem már az otthon töltött szabadságomat fizetik. Anti is tudott váltani, pénzben nem lesz még több egyenlőre, de villanyszerelőként tudott elhelyezkedni, ami nagyon fontos a jövőre nézve.

Március 24-én indultunk haza, két hétig voltunk. Semmire nem volt elég ez az idő. De jó volt látni a szeretteinket, a gyerekeket, szülőket, testvéreket, barátokat!!!
Legközelebb csak ősszel megyünk.

Igyekszem majd kisit gyakrabban jönni és hamarosan képek is telepszenek:-)
Szép napot mindenkinek!!!