Egyik szabadnapomon nézegettem az interneten milyen filmet töltsek le. Véletlenül ráakadtam a Kutyahűség című filmre. A tartalmát elolvasva rájöttem, hogy egy kutyusról szól, akit Bobbynak hívtak és itt élt Edinburgh-ban és róla készült a film.
A történet:
Talán a leghíresebb terrier a világon egy “Szürkebarát” Bobby névre hallgató eb, akinek az ember iránti hűsége legendává vált.
Bobby gazdája egy John Gray nevezetű férfi, aki a Greyfriars nevű
kerületben lakott a skóciai Edinburgh-ba, feleségével, Jess-el és
fiával, úgy 1850 körül.
John bizony kemény földműves munkával kereste a napi betevőt, mi tagadás nem túl sikeresen.
Így aztán a 40. életéve környékén a mi Johnunk úgy döntött, hogy
megreformálja szegényes életét, s csatlakozott a szerveződő helyi
rendőrség tagjának. John aztán úgy gondolta, unalmas egyedül koptatni a
macskaköves utcákat járőrözés közben, így 1856-ban magamellé vette
Bobby-t, az éppen aktuális, Skye terrier fajtájú házőrzőjét.
A Skye Terrier közismerten bátor és hűséges kutya. Az Isle of Skye és
a Hebridák nevű szigeteken tenyésztették ki őket, ahol vadászatra
hasznáálták, vizen és földön egyaránt.
Járőrpárosuk naponta rótta a várost, és rendszeresen megszakították
utjukat ugyanannál az étteremnél, nap mint nap., A párost jól ismerte az
egész város, hozzátartoztak Edinburgh képéhez.
Az egyik kemény télen aztán, John egészsége megromlott, egyre
nehezebben viselte a zord időjárást, s két évi közös szolgálat után,
1858 február 15-én John elhunyt tuberkolózisban.
John-t a városi köztemetőben temették el, s természetesen Bobby is ott volt a temetési felvonulááson.
A következő napokban látták az emberek, hogy Bobby, nem tud elszakadni a gazdájától, és minden percét John sírjánál tölti.
Bobby nem hagyta magát elcsábítani a sírtól, hiába próbálkozotak vele az emberek.
Végül aztán James Brown, az egyházi kertész és a temetőőr készítettek
neki egy házikót, ez lett Bobby otthona a következő 14 évben.
Régi hagyomány Edinburgh-ban a déli 1 órás ágyúlövés, amelyet a várból adnak le, régi hősök emlékére. Bobby mindennap
ebben az időpontban elhagyta őrhelyét, ellátogatott abba a kifőzdébe
ahol John-al is megáltak őrjárataik során. Ott a kifőzdés adott neki
táplálékot, majd visszatért a sirhoz virrasztani.
Máskor, igaz ritkán, elment a várba, ahol egy Scott nevű őrmester
egyszemélyben volt a helyőrség, s aki szinte remeteként élte életét.
Hogy mi történt John családjával ebben az időszakban, arról nincs emlék, az Edinburgh-i polgárok viselték gondját Bobby-nak.
Természetesen szárnyrakelt Bobby hűségének híre, az emberek
felkerekedtek messzeföldön, hogy saját szemükkel lássák a legendás
kutyát.
1867-ben egy új törvényt vezettek be, amely tevékenységhez és engedélyhez kötötte a kutyák tartását.
Bobby-nak nemvolt tulajdonosa, elaltatás várt rá.
Bobby híre azonban eljutott Sir William Chambers Lord-ig is, aki
Edinburgh prépost-ja volt, meglátogatta a kis terriert, és úgy döntött,
hogy örökbe fogadja és kifizeti az engedélyt Bobby élete végéig.
Bobby kapott egy réz nyakörvet felirattal, amely így szólt: “Greyfriars Bobby” 1867-től a prépost Úr védelme alatt áll.
Ez a nyakörv ma, a Museum of Edinburgh-ban, (Huntley Ház) van kiállítva a nevére gravírozott etetőtállal együtt.
Bobby 1872-ben, 16 évesen halt meg, gazdája sírja melett, miután John
Gray halálát követően még 14 évig virrasztott. Tudni kell, egyházi
szabályok szigorúan előirják kit lehet eltemetni a megszentelt temetőbe,
így a kutya nem kerülhetett a gazdája mellé, így a temető egy eldugott
zugába került.
1873-ban, Angelia Georgina Burdett-Coutts bárónő, a skót Kutyatartó
Szövetség Női Bizottságának Elnöke (RSPCA) , és egy másik kutyabarát
Bobby nyughelye fölé egy gránit szökőkutat emeltetett, amelynek a
tetejére Bobby életnagyságú szobra került.
A szobor még mindig vonzza a látogatókat, ma is látható. A IV. George
és Candlemaker Row találkozásánál lévő kifőzde is működik, Bobby
életében a Traills Kávéház nevet viselte, melyet a tulajdonos Greyfriars
Bobby Inn névre keresztelt át.
Greyfriars Bobby-t Edinburgh lakosai igen nagybecsben tartják, a város lakóinak a hűség és odaadás jelképe.
Sírját naponta friss virág ékesíti.
Fejfájánez áll: Greyfriars Bobby – Meghalt 1872 január 14-én, 16 éves
korában – Hűsége, odaadása mindannyiunk számára legyen tanulság.
Ez a történet nagyon megfogott, megnéztük a filmet Antival és amikor itthon voltunk szabadnapon, megkerestük az Éttermet és a szobrot. Mint kiderült többször elmentünk előtte már busszal.
De azért lefotóztuk és szerintem nincs túrista aki ne keresné fel.
Kaptál díjat tőlem :
VálaszTörléshttp://danamitzy.blogspot.hu/2013/10/egy-het-alatt-ket-blogdij.html